Elterjedtebb állományformátumok

Az egyszerű szöveges állományok mellett még nagyon sokféle állomány létezik. Ezek típusát általában az állomány nevének vége is jelezni szokta. Ezt a típust jelző állománynév végződést szokás kiterjesztésnek nevezni. A következőkben néhány jellemző állományformátumot, a hozzá kapcsolódó kiterjesztést, és a megjelenítésére alkalmas eszközt vesszük sorra.

Portable Data Format: PDF

A PDF állományok speciális dokumentumformátumok. Az Adobe cég fejlesztette ki hordozható dokumentumformátum céljára. A neve is erre utal: Portable Data Format magyarul annyit tesz: hordozható adat formátum. Az Adobe a PDF-hez kiadott minden operációs rendszerhez, minden géptípushoz ingyenes megjelenítő programokat, amelyek révén így elég hamar népszerű lett, mivel egy könyv elektronikus megjelenítésére nagyon alkalmas ez a formátum.

Gyakorlatilag részben szövegesen, részben binárisan kódolva a lapokra osztott dokumentum objektumait írja le, amelyeket a hozzá készült megjelenítőprogram, az Acrobat Reader mint egy könyv lapjait jelenít meg. Képek és szöveg egyaránt elhelyezhető benne, így pont olyan látványt nyújt, mintha egy könyvte olvasnánk.

Az interneten is egyre több dokumentum található ilyen formátumban elhelyezve, mivel bármely gépen megjeleníthető a tartalma – ellentétben például a Microsoft szövegszerkesztőjével készült, speciális formátumú dokumentumokkal, amelyek a legtöbb, nem Windowsos gépen nem olvashatók.

Eredetileg az Adobe úgy gondolta, hogy a megjelenítőt ingyen elérhetővé teszi, de a PDF előállításához szükséges programot már csak pénzért teszi elérhetővé, így jelentős bevételre szert téve. Az elgondolás nagyon helyes, és üzletileg is elfogadható volt, de egy dologgal nem számoltak: mára már léteznek ingyenes szoftverek, amelyek képesek PDF dokumentumokat készíteni. Igaz, ezek kevesebbet tudnak, mint az Adobe Acrobat Writere, de köznapi dokumentumok előállítására elegendőek.

Ilyen ingyenes szoftver például a LaTeX is, amely egy ideje rendelkezik közvetlenül PDF formátumot előállító résszel is, de régebben is lehetőség volt vele erre, mert a PostScript formátumot elő tudta állítani. A másik lehetőség éppen a PostScript formátum előállítását lehetővé tevő programokban rejlik, mivel ennek PDF-re átkonvertálását sok program képes elvégezni, például a Linux ps2pdf parancsa, aminek egyszerűen meg kell adni a PostScript állomány nevét, és ugyanazzal a névvel, de .pdf kiterjesztéssel előállítja PDF formátumot. Linux alatt a nyomtatás általában a PostScript formátumon keresztül történik, így ha egy programmal lehetséges állományba nyomtatni, azzal a nyomtatás eredményeként PostScript, de akár egyből PDF állomány is létrehozható.

A PostScript szintén az Adobe találmánya volt. Ez egy teljesen szöveges képleíró formátum, ahol vektorgrafikai parancsok írják le az oldalra rajzolandó ábrákat. Rengeteg olyan nyomtató van, amely ezeket a parancsokat közvetlenül képes megérteni, így ezekkel a PostScript formátumú állományok nyomtatása sokkal egyszerűbb, mint más formátumoké. A Linux pedig gyakorlatilag a nem PostScript nyomtatókat is PostScript nyomtatóként kezeli.

Az Adobe – majd később más cégek is – különböző betűkészleteket is elkészítettek a PostScript formátumhoz. Ezeket a betűket használva a dokumentumokban, sokkal szebb képet lehet kapni, mivel a PostScript megjelenítők, mint a GhostView (gv és állománynév Linux parancssorból), vagy az ilyen állományokból előállított PDF-et megjelenítő Acrobat Reader ismeri ezeket a betűket, és szebben tudja megrajzolni.

Ha egy állomány kiterjesztése .ps, akkor az nagy valószínűséggel egy PostScript formátumú állomány. A PDF formátumú állományokat a .pdf kiterjesztés jelzi.

Grafikus állományok

A képeket tartalmazó állományoknak rengeteg kiterjesztése lehet attól függően, hogy a kép milyen módon van bennük kódolva.

A képeket a legtöbb formátum valamilyen eljárással tömörítve ábrázolja. Ez azért hasznos, mert így kevesebb információt kell tárolni, mint ahány képpontból áll a kép. A tömörítés lehet olyan is, amelyből a megjelenítéskor minden képpont színe visszanyerhető (veszteség nélküli tömörítés), és lehet olyan, amelyből csak a képpontok közelítő színe nyerhető vissza (veszteséges tömörítés). Az utóbbi hatékonyabb tömörítést eredményez, de információvesztést okoz.

A tömörítés történhet úgy is, hogy ha egymás mellett több azonos színű képpont van, akkor a szín kódja mellet csupán az egymást követő egyforma színű képpontok számát tárolják, és nem pedig minden képpont színét külön-külön. Ezzel veszteségmentes tömörítés érhető el, de a kép tárolásához szükséges hely függ attól, hogy mennyire gyakori a színváltozás az egymás utáni képpontoknál.

Hatékonyabb tömörítést lehet elérni azzal, ha a szomszédos képpontok színét átlagolva minden n képpont helyett egy színértéket tárolunk. Ilyenkor a kép tárolásának mérete független a képtől, azonban ez veszteséges tömörítés, és minél változékonyabb a kép, annál rosszabb lesz az eredmény.

A legelterjedtebb képformátumok és kiterjesztésük a következő:

Vannak még egyéb, ritkábban használt képformátumok is, de ezeket elég ismerni.

Mozgókép formátumok

Mozgóképek, filmek tárolására olyan formátumok szükségesek, amelyek egyszerre képesek a képet és a hangot tárolni. Azonban ez két különböző formátum egy állományba összeépítését jelenti csupán.

Mivel a lejátszás csak úgy lehetséges, ha valós időben képes a program a képek egymás utáni megjelenítésére, így általában az egy kép tárolására használt képméret fontos tulajdonság. Ha BMP formátumban tárolnák a képeket, akkor csak a leggyorsabb gépek lennének képesek azok megfelelő sebességű lejátszására. Ezért a filmeket általában tömörítve tárolják.

A tömörítésnél egy-egy képre alkalmazható az állóképekre alkalmazott módszer is. Másrészt lehet úgy is tömöríteni, hogy az első képet követően azt adjuk meg, hogy az előző képhez képest melyik képpont és mennyit változott. Nyilván ha a teljes kép változik, akkor szükséges az új kép tömörítése is. Ilyenkor fordulhat elő, hogy a gyorsan változó képnél apróbb-nagyobb négyzetek látszanak, amelyek később, ha nem változik olyan gyorsan a kép, kitisztulnak, és részletesebbé válnak.

A mozgóképek tárolására szolgáló legelterjedtebb formátumok:

Hangformátumok

A fentebb már említettünk két hang tárolására használatos formátumot. Nagyon elterjedt a csak hangot tartalmazó MPEG-3 formátum, amelynek kiterjesztése .mp3. Ezenfelül a RealMedia formátum is használatos lehet zenék tárolására.

Ezek azonban tömörített tárolást alkalmaznak, amelyekben a tényleges hang információjának csak egy töredéke található, amelyből azonban a lejátszó programok nagyon szépen vissza tudják állítani az eredeti felvételt. Ehhez persze egy elég jó minőségű programmal kell a kódolást elvégezni.

Először a hangot mindenképpen tömörítetlenül kell kódolni, és a lejátszóprogramok is a tömörítetlen kódot állítják elő, mert csak ezt tudja a hangkártya megszólaltatni.

A tömörítetlen formátum gyakorlatilag a hanghullámokat tartalmazza digitálisan kódolva. A formátum az angol wave szó alapján – és mert mint tudjuk a DOS/Windows rendszerekben a három karakteres határ a kiterjesztéseket korlátozta – WAV nevet kapta, a használatos kiterjesztés hozzájuk pedig a .wav.




Következik: Grafikai programok

Vissza: A Linux operációs rendszer