A HTML nyelvben a táblázatokkal adatok közötti kapcsolatokat lehet bemutatni, de a táblázat celláiba akár képek, űrlapok elemei és további táblázatok is kerülhetnek, így a táblázat a dokumentum struktúrálására is alkalmas lehet. Vannak azonban más eszközök is erre, így érdemes meggondolni, hogy mikor használunk táblázatokat.
Minden táblázathoz hozzá lehet rendelni egy címet is, amely röviden ismertetheti a táblázat tartalmát. Ezen felül a táblázat cellái csoportosíthatók akár sorokba, akár oszlopokba. Azonban azt tudnunk kell, hogy a csoportosítást lehetővé tevő eszközök többségét a böngészők még nem feltétlenül ismerik.
Lehetőség van arra is, hogy egy-egy cella több sorba és/vagy oszlopba nyúljon át. Ekkor azonban figyelni kell arra, hogy mi történik azzal a cellával, amelynek a helyét elfoglalja.
Másik dolog, amire figyelni kell, hogy egyes böngészők, mint a már elavultnak számító Netscape addig nem jeleníti meg a táblázatot, amíg az egészet le nem töltötte. Az ilyen böngészőt használók általában azt szokták tapasztalni azoknál az oldalaknál, ahol minden egyetlen hatalmas táblázatba van elhelyezve, hogy a böngésző órákig tölt, de nem jelenít meg semmit. Aztán jobb esetben egyszercsak megjelenik az egész oldal egyetlen pillanat alatt, rosszabb esetben kiderül, hogy már régen nem fut a program, mert a túl nagy adatmennyiség miatt memória hiányában lefagyott. Éppen ezért a nagyméretű táblázatok alkalmazását célszerű elkerülni, főleg ha a cellák és a táblázat méretei nincsenek megadva. A fenti probléma elkerülésének egyik módja, ha pontosan megadjuk a táblázat és oszlopainak szélességét, mert ekkor a böngészők többsége már nem várja meg az egész táblázatot; másik módja pedig ha a táblázat helyett abszolút pozícionált dobozokat használunk.
Következik: Keretek használata